2014.05.01 "Ne félj, ne rettegj, maga az Úr megy előtted, ő lesz veled"

From Camino_naprol_napra

Egyre rosszabbak a kommunikációs eszközök amit használni tudok, és lassan kikapcsolók, lekapcsolók. Térben és Időben kiszakadás, 33 év.

Párizs, szitáló eső, nincs is nyitva fodrász ilyenkor. A diadalív árnyékában indulok, széles bulvárok, Tülleirák kertje, séta párizson át.

régi vágyam, utazás, kaland, próba, mélyülés, tisztulás, isteni szikra, tisztán látás, eltávolodás, útra találás, belső út, felismerés, menekülés, keresés, vágyakozás, szabadság, kíváncsiság, természetesség, könnyűség, elengedés

Nem görcsölök, nem várok semmit, nyitott vagyok. Isten kezébe helyezem az utam, magam. A szívemet megnyitni, arra vágyom.

"Ne félj, ne rettegj, maga az Úr megy előtted, ő lesz veled"
Dehogynem, csak rosszul vagyok, álmos vagyok, hajnali 1-ig írtam utolsó munkaátadós e-maileket, becsekkolásnál elszámoltam az időt, Ryanair, rohanás, hátizsák az utastérben, lazán. Fáj a gyomrom, a derekam. Utolsó telefonok. Aztán utazás, szokott izgalom, átszállás, busz-vonat, kényelmes kiváncsiság, béke, minden jól lesz, emlékezés Minden utazásra, pereg a film 10 év, 20 év.

Minden rendelkezésemre áll, bennem van minden mag ami kikelhet, annyi mindent olvastam, hallgattam, beszéltem már, most csakúgy itt vagyok.

Bayonne, kéne kaja, de alig van. Így vagyok még teljesen friss felszereléssel, új önkioldóval, első híd, első platánfa. Első zarándok, akit látok a buszt keresve.

Útravalóul

Az Isten itt állt a hátam mögött 

s én megkerültem érte a világot

Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.
Lehetett láng, de nem lehetett hamva.
Ahány igazság, annyi szeretet.
Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra.
De én a párom mosolyogva várom,
mert énvelem a hűség van jelen
az üres űrben tántorgó világon. 

Ugy segitett, hogy nem segithetett.
Gyönge a testem: óvja félelem!
                              (József Attila)

Ha én rózsa volnék

Jer bé hozzám jer bé gyönyörű madárkám,

Csináltatok néked aranyból kalitkát,

Aranyból kalitkát, ezüstből ajtóját

Ezüstből ajtóját, gyémántból padlóját

Nem szoktam, nem szoktam kalitkában hálni,

Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben járni,

Zöld erdőben járni, fenyőmagot enni,

Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni.

Megkötöm lovamat szomorú fűzfához,

Megkötöm szívemet gyönge violámhoz,

Lovamat eloldom, mikor a Hold fölkél,

De Tőled Violám csak a halál old el.

Ha én rózsa volna nem csak egyszer nyílnék

Minden évben négyszer virágba borulnék

Nyílnék a fiúnak nyílnék én a lánynak 

az igaz szerelemnek és az  elmúlásnak

https://www.youtube.com/watch?v=pT0UkCXfGG4

Caminos képek