Jer bé hozzám jer bé gyönyörű madárkám,
Csináltatok néked aranyból kalitkát,
Aranyból kalitkát, ezüstből ajtóját
Ezüstből ajtóját, gyémántból padlóját
Nem szoktam, nem szoktam kalitkában hálni,
Csak szoktam, csak szoktam zöld erdőben járni,
Zöld erdőben járni, fenyőmagot enni,
Fenyőmagot enni, gyöngyharmatot inni.
Megkötöm lovamat szomorú fűzfához,
Megkötöm szívemet gyönge violámhoz,
Lovamat eloldom, mikor a Hold fölkél,
De Tőled Violám csak a halál old el.
Ha én rózsa volna nem csak egyszer nyílnék
Minden évben négyszer virágba borulnék
Nyílnék a fiúnak nyílnék én a lánynak
az igaz szerelemnek és az elmúlásnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése